2009 végén a Gezette egy karácsonyi koncerttel zárt a Tokyo Big Sight-ban december 24.-én. 2010 nyitásaként, el fog kezdődni a rajongói klubbjuk turnéja, melyet a rajongók biztosan már nagyon várnak. Elképesztő, hogy ez mostanában mennyi elfoglaltságot ad a bandának. Mi lesz a következő a bandának? Mik az érzéseik? Egy kis idő után, ismét levezettünk egy kis személyes beszélgetést Rukival, és nagyon figyelmesen hallgattuk.

- Ez alkalommal a Zy magazin 50. számának megjelenéséhez közeledünk, de amikor a Gazette először a címlapra került (27. szám), hirtelen és váratlanul történt.

Ruki: Az akkor volt, amikor kiadtuk a NIL-t. Igen, emlékszem! (nevet)

- Akkor a banda már egy hatalmas csarnokban játszott, a végleges felállásban, azóta, az út amit követtek, nagyon gyors!

Ruki: Először is, a NIL óta eltelt 4év. Amikor arra az albumra gondolok, olyan könnyűnek és nem komolynak tűnik, amikor olyan a hangulat (keserű nevetés). Nem lett még eladva annyi másolat abból az albumból abban az időben sem--- Ez volt a baj egészen 2évvel ezelőttig. Azért, ez nem olyan mint egy emlék, de az idő repül azóta. Tehát arányosan az érzéseinket illetőleg, a tevékenységeink apránként lettek felépítve. (???)

- Terveztétek, hogy még sok CD-t fogtok kiadni attól kezdve?

Ruki: Nem igazán. Miután voltunk egy hosszú turnén [2007-2008] az után. Akkor kiadtuk a Guren-t és a Leech-et. Igazából, ez után akartuk elkezdeni szervezni az albumot, azonban úgy döntöttünk, kiadjuk a Distress and Coma-t, ami a Leech párja eredetileg, így az album készítése el lett napolva.

- Tehát akkor ez volt az ok, de az album hihetetlenül erős lett, és ráadásul, ebben az évben a DIM minden probléma nélkül megjelent annak ellenére, hogy turnén is voltatok… és ez lehet csak az én véleményem, de mintha nem turnéztatok volna olyan sokat ebben az évben, igaz? (nevet)

Ruki: Bizonyára így van. 2009-ben nem koncerteztünk annyit, amennyit mondtunk, vagy terveztünk előtte. Végül is nagyon bele akartunk merülni a dalírásba, de valahogy mégis, a kivitel nem következett be eddig. (nevet)

- Huh? De az nem valami jó, nem igaz?! (nevet)

Ruki: Mégis, nem mintha sok időnk lett volna magunkra (keserű nevetés). Mindig nagyon elfoglaltak voltunk valamivel. Igaz, később volt egy kis szabad időnk, és jó volt hogy végre volt időnk elgondolkodni magunkon.

- Oké, és most hogy volt egy kis időtök, erőt nyerjetek innen-onann.

Ruki: Bizonyára van. És most nem annak van az ideje, hogy besűrítsük a naptárunk? Mindannyian fel tudjuk idegesíteni magunkat, mostanában… Mégis, nem lehet azt mondani, hogy mi most igazából vakáción vagyunk. Végül is, képesek vagyunk felfrissülni, mint banda is, ami úgy tűnt nagyon jól ötlet volt akkor.

- És végül sikerül felfrissülnötök?

Ruki: Mindannyian visszakaptunk a függetlenségünkből egy kicsit, és ez megerősíti az akaratunk, hogy újra egy bandaként dolgozzunk, nem igaz?

- A felfrissülés, az, amit mostanában nem hallottunk tőletek. (nevet)

Ruki: Uruha kezdte el hirtelen ezt mondani. Amikor elkezdett találkozni más bandatagokkal, vagy más emberekkel… úgy érezte, meg kell erősítenie magában, hogy mit is jelent neki a zene… a menedzserünkre nézve. (nevet)

- Ezt sokat csináljátok?

Ruki: Amikor mindenki együtt van… kezdetben sokat találkoztunk, de ha ezt most csinálnánk, a személyzetre nagy hatást tennénk, nem igaz? Legyen az a felszerelés, vagy a stúdió, túl bonyolult. Szóval, lehet csak észrevétlenül eltűnünk.

- Távozni üres kezekkel, és egy utolsó csattanóval; szerintem nagyon menő lenne, ha meg tudnád csinálni most.

Ruki: A gitárosaink meg tudják csinálni. Én inkább az a típus vagyok, aki szeret egy bizonyos rendszerben lenni. (nevet)

- Értem (nevet). Akkor, amikor a munkátokról és a felelősségeitekről, valamit a belefektetett energiáról, mi a filmnézésekkel, meg ilyesmik. Főleg annak aki dalszöveget ír, fontosnak tűnik, hogy legyen mindenféle külső inspiráció.

Ruki: Amikor ilyesmiket nézek, akkor igazán nincsen semmi. Ha van egy dal, akkor azon gondolkodom, hogy hogyan csinálhatnám meg a legjobban. Tehát, ha nincsen dal, dalszöveget sem tudok írni. Akkor nincsen inspirációm sem.

- Szóval, most is új számokon dolgozol?

Ruki: Most csak azzal játszadozom, hogy jobbá tegyen őket. Mint a részeket (keserű nevetés). Noha, arra van szükségem, hogy jobban megszerkesszem őket.

- Úgy gondolod, hogy ezek a dalrészletek lesznek olyasmik, amiket a Gezette 2010-ben ki ad? Az biztosan érdekes lenne.

Ruki: Hm…. A DIM például egy olyan album volt, amit már régebben meg akartunk csinálni, de nem tudtuk befejezni azt, amin éppen dolgoztunk, úgyhogy nem szándékoztunk kiadni semmi teljesen újat. Most, ha újra meghallgatom a Gezette régebbi számait, még mindig vannak számok, amiket nem szeretek annyira, mint amelyeket igen. Olyan, mintha valami több lenne azokban. Szétválasztani ezeket a részeket mindegyiktől, és új részeket adni hozzá, valahogy így szeretném újra éleszteni őket…

- Mintha megerősítenéd a jobbik részét?
Ruki: Igen, pont úgy. Persze nagyon nehéz valami teljesen új dolgot létrehozni. Mint ahogy felfedezni magunknak valami újat, mintha kihoznánk a legerősebb részét, ami olyan lesz mindig, amit szívesen hallgatunk. Szerintem ez is egy nagyon fontos dolog. Mint amikor rám kerül a sor: a legjobbat akarom kihozni magamból, ha próbára tesznek.

- Személyesen beszélsz. (nevet)

Ruki: Vannak bizonyos alkalmak, amikor azt szeretném, hogy próbára tegyenek. És nem úgy értem, hogy abban a tudatban, hogy amit írok, azt eladják vagy nem. Ez csak itt van bennem, és ki kell jönnie, vagy így, vagy úgy!

- Oh! Ha a munkád így halad, akkor gondolom, jobban függ az időzítéstől, amíg ki tudsz hozni belőle valamit, igaz? De az egyik sem olyan, mint amilyennek látszik, igaz? (???)

Ruki: Igen. Olyannak kell lennie. Szerintem a változás/hullámzás/ a Guren és a Before I Decay között elég erős lett. És ezt mind úgy csináltuk, hogy tisztában voltunk a körülményekkel. Próbára téve ezt, még sosem csináltunk ilyen nehéz fajtát. És akkor ott vannak még azok a számok, amikről azt gondolhatjuk, hogy jók, és ott vannak azok is, amiket másképp szerettünk volna csinálni. Ezt észben tartva hallgatom a régebbi számainkat, és felismerem azokat, amik tetszenek.

- Szóval… nem szereted az általános számokat?

Ruki: Nem. Például, a számaink közül, amit nagyon nem szeretek a Cassis… Nem terveztem, hogy csinálunk egy ilyen balladát, de végül mi magunk alakítottuk és egy ilyen dal lett belőle. Aztán megcsináltuk a Filth in the Beauty-t, és a Guren-t… így megláttuk, hogy ez milyen is igazából.

- Még ha ezt mondod is, biztosan van sok rajongó, akik szeretik a Cassis-t.

Ruki: Ezt teljesen megértem (keserűen nevet). Azért, elválasztani magunkat attól, amit csináltunk, és előadni valami élőben, teljesen különböző dolgok, különböző érzésekkel.

- Az nagyon sok sodródás, és átalakulás, nem igaz?

Ruki: Próbálom a legjobbat kihozni (nevet.) Pontosan ez az, amiért úgy gondolom, hogy ideje észrevenni, hogy ezek a dolgok milyen fontosak. Ráadásul, számomra még mindig vannak olyan albumok, amiket képtelen vagyok túlszárnyalni.

- Oh! Ez érdekes!

Ruki: A zilch (amit hide alapított egy pár zenésszel a tengerentúlról) zenéje lenne az. Akármikor hallgatom, mindig úgy érzem, hogy fantasztikus. Ahogy a SADS’ albuma is [The Rose God Gave Me]. Számomra ez valami új bennem. Semmi közé nem tudnád besorolni. Szerintem csak nagyon kevés ember van, aki ilyen zenét tud csinálni. Ezért nem akarok a műfajokra gondolni… és olyan zenét csinálni, de az nehéz.

- Szóval olyan zenéről beszélsz, ami nem műfajhoz kötött. Szerintem nem is maga az elkészítés a nehéz, hanem úgy gondolni rá.

Ruki: Igen, az. Azért, ha egyszer elkezdek gondolkodni rajta, egyre kevésbé szeretem a régebbi énjeinket, csak egy kicsit (keserűen nevet). Ez az oka, amiért magamban ”First Season”-ként tekintek a régi Gezette-re. Azért rendben ha teszünk egy kis szünetet. (nevet)

- Még ha az egy elég rövid kis szünet, nem igaz?

Ruki: Még ha rövid is, most nagyon fontos.

- Szóval akkor 2010 a Gazette Season 2 lesz? Miután kihirdettétek az FC turnét.

Ruki: Mindig mondtuk, hogy csináljunk egy rajongói klub turnét, de sosem tudtuk megcsinálni. De szeretnénk ha a rajongó klub egy jó dolog lenne. És nagyon szeretnék majd újra játszani a kisebb helyeken is. Ez olyan, mint egy szamuráj edzés. Már több mint másfél év telt el az utolsó FC turnénk óta, és szeretném most újra kezdeni. Hogy ismét kihozzuk az okozó szokást.

- Végül is, egy tartós élő turné nagyon bátor kihívás, amivel szembe kell néznetek.

Ruki: Igen, az. Aztán visszajönnek a régi idők érzései, és megmutatjuk, hogy még mindig megvannak a karmaink!